Szeretnék...
Szeretnék nap lenni,
Mely csak neked ragyogna.
Tündöklő éjszakán,
Fénylő csillagocska.
Szeretnék szó lenni,
Mely csak neked szólna.
Mondatod végén,
Apró kis pontocska.
Szeretnék szív lenni,
Mely benned dobogna.
Egy könnycsepp,
Mely arcodon lefolyna.
Szeretnélek átölelni,
Mindig mindig Veled lenni,
Szeretném tudni, hogy itt vagy velem,
Tudni, hogy nem élsz nélkülem!!!

Csodás a tavaszi reggel,
Szívem telve szerelemmel!
A napsugár elönti a földet,
Szerelmed lángja engem övez!

Szinte lángol az ég,
A nap, úgy szórja a fényt!
Szívem is lángban él,
Neki te vagy az éltető fény!

A tiszta kék égből, szellő lebben,
Mitől a zöldellő falevél, lágyan megrebben!
Szállj, csak szállj, sebesen, lágy tavaszi szellő,
Selymesen simogasd, súgd neki, szeretem őt!

Hűvös leheleteddel, borzold fel lelkét,
Mond neki, őrzöm, örök szerelmét!
Süssön a nap, a földet melegítve,
Szerelmünk ereje, lelkünk egyesítse

Gyönyörű álmom volt az éjjel,
holdfénytáncot jártam a
mindenséggel,álmaimban
velem voltál,két karoddal
szorosan fogtál.

Öleltél,hozzám bújtál,
csókjaiddal elhalmoztál.
Gyönyörű, smaragdként
ragyogó szemeidben
vesztem el szüntelen...

Oly szép s hihetetlen volt
minden,újra s újra repültünk
a végtelenben,szavak
nélkül beszéltünk,miközben
egymás karjaiba feledkeztünk...

S most ,hogy felébredtem,
hiszem ez nem csak egy
álom,álomképeimben jövőmet
látom,boldog ragyogó éveket,
nem mással..... csakis Veled

Moretti Gemma

Őrizlek

Igy nem őrizte kincseit a gazdag,
nyár illatát busongó, szőke kazlak,
nap színeit üvegbe zárt gyümölcs,
sok tudományát vén zsugori bölcs -
mint téged rejtelek, őrizlek én,
mindent, mi tiéd volt és most enyém:
papírlapot, melyen kezed nyoma,
pillantásod, mely rólam szállt tova,
egy mondatot amely tetszett neked,
dallamocskát, mit dúdoltam veled,
egy virágot, melyhez hozzáért arcod,
mozdulatod, ahogy fejed lehajtod,
s még mennyi mindent. Oly szegény a szó
mondani, írni, mily boldogító,
hogy kincsem van, és ez a kincs te vagy,
hogy áradó örömöm titka vagy,
s mert bennem élsz, minden baj elkerül.
És gazdag vagyok, mérhetetlenül.

Kicsinyke, vágyak..

Figyelj rám, mintha jel volnék,
Keress úgy, mintha nem volnék,
Vigyázz rám, mintha gyöngy volnék,
Fizess úgy, mintha szolgálnék,
Evezz úgy, mintha tó volnék,
Idébb ülj, mintha tűz volnék,
Melengess, mintha jég volnék,
Etess úgy, mintha éheznék,
Itass úgy, mintha szomjaznék,
Olvass úgy, mintha vers volnék,
Hallgass úgy, mintha dal volnék,
Szeress úgy, mintha jó volnék.

Mondj igent.......



Tudnál-e csendesen hozzám bújni, esténként kedvesen átölelni,
hallgatni velem a madarak énekét, megcsodálni a fényt és a naplementét ?

Tudnál- e esőben nevetni, egy fenyőfát megölelni,
élvezni a pillangók táncát, átélni két ember valódi nászát ?

Tudnál-e táncolni a gyönyörtől, könnyezve sírni az örömtől,
s kitárni felém a szívedet, hogy megsimogathassam a lelkedet ?

Tudnál-e egy szempárból olvasni, s benne a csillagot meglátni,
egy érintéssel átadni, mit szavakkal nem tudsz elmondani ?

Tudnál- e koldusnak kenyeret adni, alamizsnát elfogadni ,
a tárgyakat s a pénzt eszköznek tekinteni, a poros földet ajkaddal megérinteni ?

Tudnád- e a virágot nem letépni, színét, illatát megérezni,
szirmait megcsókolni, egy beteg állatot megsimogatni ?

Tudnál- e dallamot hallani a vihar zajában, melegedni a szivárvány sugarában,
meghallani a csendben a szív szavát, átélni a teremtést, mint egyetlen csodát ?

Tudnál- e hallgatni, ha nem kérdeznek, nem sírni, ha elfelednek,
köszönni, ha nem köszönnek, tanulni abból, ha megköveznek ?

Tudnál-e a sötétben fényt keresni, szavak és tárgyak nélkül szeretni,
legyőzni az izzó tűz parazsát, szeretni engem, Istent és akárki mást ?

Mondj IGEN-t, akkor talán a boldogság egyszer majd rád talál,
életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.

Sose bízz az álmaidban,
Sose hidd, hogy végtelen az út!
Örülj minden boldog percnek,
Elég ha a perc rá a tanúd.
Tied a tegnap, de mi lesz holnap,
Az eget kérdezd, mi vár még reád.
Rohan az élet, és úgy kell élned,
Hogy amit tettél, soha meg ne bánd.

Ne akarj a Napba nézni,
Ne akarj, mert elvakít a fény.
Barátkozz a gyertyalánggal,
Így maradsz majd tiszta és szerény.

Rohan az élet, és úgy kell élned,
Hogy amit megtettél,
Soha meg ne bánd,
Soha többé meg ne bánd!

Elnyíló virág, valahol oly egy a sorsunk
Elmúló világ, valahol magunkban hordunk,
Haldokló mező, minden más, ha véget ér a nyár...

Ne akarj te messze menni,
Ne akarj te mindig új hazát.
Ne keresd a halhatatlant,
Köszönd meg és becsüld meg a mát!

Rohan az élet, és úgy kell élned,
Hogy amit megtettél,
Soha meg ne bánd,
Soha többé meg ne bánd!"

Myspace Comments

Copyright: Szita Zoltán, 2005. június 6.


Az északi-fény balladája

Láttam a gyönyörű északi-fényt,
és titokban a szívembe költözött.
Láttam felderengni gyönyörű testét,
mikor fátyolos északi-fénybe öltözött.

És láttam titokzatos mosolyú arcát,
túl a hegyeken, a kéklő éjszakában.
Ahogy vívta csendes magányos harcát,
mint hős amazon egy ősi balladában.

Izzó fényből volt a két ölelő karja,
ahogy féltve átölelte a háborgó világot.
Ő mégis, csak a szeretetet akarta,
mert látta a sok komisz szomorúságot.

Igen! Ő az északi-fény, mondták halkan,
legyintve, az emberek egymás között.
De én tudtam már akkor és azonnal,
hogy Ő, örökre a szívembe költözött.

És megszólalt lelkemben egy gyönyörű
dallam, - és zengett lelkem orgonája.
És a szívemben ott él már mindörökké,
az északi-fény gyönyörű balladája.

Szeretettel Margarettának, Zolkától


Copyright: Szita Zoltán, 2001. szeptember 14.


Az Íriszhez szólok

Az égen felragyogó
szivárványból születtél meg,
minden nyíló virág
a te féltett gyermeked.
Szirmaidat a tavasz
langy szele simogatja,
olyan vagy mint Írisz-istennő
csábító, bájos mosolya.

Mikor fagyos szorítású
zord tél zengő zsoltára szól,
te langyos változást
hozol, a hó alól.
Lángoló szerelem vagy
és bíztató ölelés,
tavaszt ébresztő tündöklésed
hit, remény, újrakezdés.

Rövid életed, állandóan
meg-meg újuló folytonosság,
lehetsz te szelíd öröm
vagy fájdalmas szomorúság.
Nyíló virágaid, selymes
puha bársonyszirmai,
mind-mind, az örök szerelem
csapongó szárnyai.

Illatos, nyíló virágod
mámorító, mézédes aranykehely,
szikrázó napsütésben
zengő-bongó találkahely.
Tobzódó színeid, mind
a vágyak halk dallama,
termékenységed ősi jelkép:
az örök-élet himnusza.

Körbejár az éjszaka
Elringat majd minden álmos fát
Jó barát az éjszaka
Csodaszép álmok várnak rád
Egy kicsit még a lámpa is ég
Maradjon kinn a sötét
Aludj hát, jó éjszakát
Ne félj, ne félj, vigyázok rád

Körbejár az éjszaka
Minden fényes könnyet összegyűjt
Égre szórja gyöngyeit
gyönyörü szép estét

Ne rejtőzz el...

Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvizen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!
/Buda F./

Egy sziget, ahol megpihen a lélek,
Egy hely, ahol újra érzem, hogy élek
Egy pont, mely mellet könnyű a feledés,
Valaki, akivel jól esik a nevetés.

Egy mosoly többet ér, mint bármi más,
Egy pillanat, egy csöndes szemvillanás,
Egy kar, mely meleget ad ha, ha fázol,
Valaki, aki befogad, ha az élet elgázol.

Egy ölelés, mely biztos és meleg,
Egy szellő, mi suttogja neved,
Egy kicsit több szeretet, mint kérted,
Valaki, valahol csendbe aggódik Érted.

A múlt

Nekem te tökéletes voltál
Mindig szépeket mondtál
Nem csalódtam benned
Soha egyetlen egyet
Nem okoztál fájdalmat
Ezért nem gyötört soha bánat

De ez a múlt most már nem fáj
Hogy megbántottál és megcsaltál
Majd a szemembe hazudtál,
S én tudtam, hogy amiket mondasz,
Belőlük egy szép szó sem igaz.
Mégis hittem, mert hinni akartam
S most csalódtam

Összeomlott az életem
Összetört a szívem
Elszállt a lelkem....
És szív nélkül nem érzek fájdalmat
Nem gyötör már a szörnyű bánat
Nem sírok éjszakánként utánad
Mert szív nélkül már nem élek
S ha nem élek minek a lélek?

Ne mondj semmit még,
így szótlanul szeretlek.
Olyannak, mint a kép:
mit önmagamnak festek.
Csak annyit mondj majd egyszer:
Jó reggelt....az éjszakánknak vége,
s megkapod az életet
az életért cserébe.
Most legyünk csendben,
mert ránk zuhant az ég.
Felállni nem lesz könnyű,
hallgassunk most még.....