|
Éjjel-nappal arra várok, hogy egyszer még veled legyek,
hogy szivem megnyugodjon, és egy percre boldog legyen.
Kinézek az ablakon, látom a Holdat ragyogni,
érzem a könnycseppeket arcomon lefolyni.
Ha itt lennél és megkérdeznéd, mi bajom,
csak annyit mondanék, hiányzol nagyon.
Ha majd érzed a május illatát,
ha meghallod a kismadár dalát,
ha lázba ejt egy szép tavaszi est,
ha a szíved félve remegni kezd,
ha egy kis levelet csókolsz lázasan,
ha éjjeleket töltesz álmatlan,
ha sírva fakadsz majd egy bús éneken,
akkor tudni fogod, mi is a Szerelem!
A szerelem olyan, mint egy álom,
néha szép, néha fájdalom,
igazán , csak egy valakit lehet szeretni,
ojat ki lehet hogy téged sose fog szeretni.
Fáj olyant szeretni, akit nem érhetsz el,
aki szinte azt sem tudja, hogy létezel.
Tudni, hogy nem kellettél neki, érezni,
hogy más is ,,szereti", olyan aki el is érheti.
Nem mondom, hogy szeress,
azt se hogy gondolj néha rám.
Mert ha szíved nem ezt súgja,
hiába is mondanám.
Szeretném szívemet kitépni
s virág helyett az ablakodba tenni.
Hogyha látnád hervadó szívemet,
akkor elhinnéd, hogy igazán szeretlek.
| |