"Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. (...) A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő."

Ne haragudj, hogy az utóbbi időben kicsit eltűntem, de több hete (közel egy hónapig) gondok voltak a gépemmel, nagyon sokan kerestük a problémákat illetve megoldásokat, többször volt újratelepítve, többször volt szerelőnél mint nálam, de sajnos végül nem lehetett megmenteni, ki kellett cseréltetni... Bízom benne, hogy most már minden rendben lesz. Remélem jól vagy és minden rendben Veled!

Kívánok csodás pihentető hétvégét és békés, nyugodt napokat! Sok szeretettel gondolok Rád: Manócska

Kellemes hétvégét kívánok és nagy szeretettel gondolok rád: Isabo:)

Szeretettel puszillak: Tomasz

Kellemes hétvégét kívánok,szeretettel:Jhonny

Épp csak orra hegyét dugta ki
a kíváncsi nap
s feleselő dörgedelemmel
válaszolt egy hang.
A színek teltebbé váltak,
és a madarak röptükben
cserebogarat vadásztak.
Már égnek zafírja
fodros ruhába bújt,
s két tiszavirág,
mire befejezte násztáncát,
a lágy sustorgás
a magányos messzeségbe nyúlt.
Beborult.

---------------------------

Kati és Macsekok

„Ha egy szép élet vágyát őrzöd,

A múlttal nem szabad törődnöd,

S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,

Minthogyha újjászülten élnél.

Mit akar? - kérd meg minden naptól.

És minden nap felel majd akkor:

Tetteidnek tudjál örülni,

Más tetteit tudd megbecsülni;

Főként ne gyűlölj egy embert se,

S a többit hagyd az Úristenre!”

(Johann Wolfgang von Goethe)

Drága Margó! Remélem, semmi baj! Elmúlik a jó idő, jön az eső. Azért mára még szép, derűs napot kívánok! Szeretettel puszillak: Gerti

Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
Két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy ő mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen, ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
„Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem, Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
mindennap ott leszel velem.

S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma látszik
ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?”

Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:
„Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért láttad csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!”

Drága Barátném!

Ne haragudj hogy eddig nem jöttem de most már másodszorra kellett újratelepítem a gépet, állandóan vírust kapok.

Nagy szeretettel gondolok rád és puszillak: Isa :)

Hiszek a napban, ha nem is látom fényét.
Hiszek a szeretetben , ha nem is érzem sehol.
Hiszek Istenben akkor is, ha halgat.

Szeretettel: Kalypszo

Szia!
Kellemes hétvégét kívánok.
Puszi Fanta.

“Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön;

talán öregszel ilyen pillanatokban,

 talán megértettél valamit,

 elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől.

 S mégis, a szomorúság megszépíti az életet.

 Nem szükséges, hogy mesterséges világfájdalommal

 mászkálj a földi tereken, lehorgasztott fővel,

 az élet és minden tünemény reménytelen

 mulandóságán elmélkedve, a tűnő örömök

 fantomjai után koslatva. Először is,

 az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak

igazi örömök. Emlékezzél csak… Aztán:

a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot,

 s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is.

 A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent,

 mintha vándorlás közben csúcsra értél volna.

 A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak

 lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.

 Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál,

 dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas,

 milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne

 egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne

 a világ szomorúság nélkül!”

Kati és Macsekok

Reményik Sándor

Mindennapi rózsáinkat…

Te így imádkozol:
A mi mindennapi rózsáinkat
Add meg minekünk ma.
Add, hogy a kenyér mellett rózsa is legyen,
S add Istenem, hogy békében megéljünk
Több rózsán és kevesebb kenyeren.
Te így imádkozol,
Megtoldva csendesen a Miatyánkot.
És Jézus, a Miatyánk Poétája
Szelíden néz e rózsaszín imára –
És helybenhagyja a Te betoldásod.

--------------------------------------------------------------------------------

Kellemes napot:)

Kati és Macsekok

Körülöttem csend  -  és temető / Csak néha suttog valami,/ csak néha lehet hallani : ez ő, ez ő, ez ő !- / azután minden újra csendes, / és álmodik a temető."                                                                                let Minden este befejeződik életünk egy kis darabja, -  a naplemente erre utal. Jön az éberből alvó állapotba való átmenet. Minden ilyen átmenetet új nap követ, miközben új élet ébred és régi hervad el, minden a végső, nagy átmenet felé halad.
„Jön az este lassan, csendben,/ és az esti szürkületben.// Csillagok fénylenek az égen, / fénylő pontok a sötétségben.// Utat törve a sötétben, / lágyan simogatja a környéket / és világítja be az éji vidéket."
November 1-én díszbe öltöznek sírkertjeink. Virágok a sírokon, szelíden hunyorgó mécsesek pislákolnak a temetőkben, s alkonyatkor varázsosan nyugodttá, csendessé teszik .A krizantémmal ékesített sírhelyek az elmúlás díszei.
„Örökzöld koszorúk, hófehér virágok,/ borítanak minden temetői hantot.// Gyertyák és mécsesek lángjai remegnek, / örök nyugalmat kérve a lelkeknek."
Amikor az est szemfedője ráborul a temetőkre, az apró gyertyák, mint égi csillagok tükörképei ragyognak a sírokon .A szeretet, amelynek nincsenek határai és betájolási lehetőségei, a sírhanton túl is megmarad, mert a „ szeretet soha el nem fogy"
Még egyszer visszanézünk, a gyertyák, mécsesek pislákolnak, a virágok hervadásnak indulnak….
„Olyan mohón csókolta a dér, /hogy elpirult egy gesztenyelevél. // A sápadtsága bíborszínre gyúlt…/Nászindulót az őszi szél dúdolt. // Szegény kis élet lázban reszketett / és tudta jól, hogy :elvégeztetett. // A dér ölében gubbasztott a vég / s a fagynak adta fényivó szívét. // Kisemmizetten összepöndörült / a szíve nélkül s haldokolva dűlt // a vén faágra, mint a búcsúzó, / ki azt zokogja : élni volna jó.// Apás kínjában felnyögött a fa,/ s az ágtól  elvált búcsúzó fia // Hullott alá …de ekkor jöttem én / s kezemre szállt a megfagyott levél. // Alant a földön csillogott a sár, / mint tátott száj, hogy elpusztítsa már. // Nem engedem, érett a szó belém. / Enyém marad a gesztenyelevél. // Hisz én se több, csak kis levél vagyok, /s ha jő a tél majd, én is meghalok. // Én is lehullok…óh, Uram, kezed / így fogjon fel majd akkor engemet."
 

"Ezen a napon minden más,
újra mélyen érint meg a gyász.
Nincs már velünk együtt,
kit ismertünk vagy szerettünk.
Ma lélekben újra együtt lehetünk,
eszembe jutnak az együtt töltött napok.
Fülemben újra megcsendült a hangod,
szinte látom minden mozdulatod.
Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod...

Gyertyákat gyújtunk és mécseseket,
ezek a fények világítsanak Neked...
Örök világosságban, békességben nyugodj,
soha el nem felejtünk, ...biztosan tudod...”

"Ez a gyertya most érted égjen,
ki fent laksz már a magas égben.
Ki vigyázol rám onnan fentről,
s lelkemhez szólsz a végtelenből."

Békés megemlékezést kívánok: Manócska

A leghosszabb út   

Árnyak vibrálnak!
…A búcsú színtelen árnyai,
a kihűlő létezés fakuló vágyai…

Őri István: Halloween-re

Tök, tök, sárga tök,
Halloween-re mit főztök?

Kígyót, békát, csontvázakat,
  Mindenféle bogarakat.

Tök, tök, kicsi tök,
Ugye hozzánk eljöttök?

Elmegyünk, elmegyünk,
  Ajtódon becsengetünk.
  Megtréfálunk, cukrot kérünk,
  Aztán gyorsan odébb lépünk.

Tök, tök, csúnya tök,
Jobb lesz, hogyha nem jöttök!
Cukrot, csokit mi is várunk,
Házról-házra körbejárunk.

Drága Margó!
Szeretettel gondolok Rád, millió puszi: Gerti