PPS

Meghitt Adventi vasárnapot kívánok
szeretettel Rosanna

Legyen az ünnep csendes, mint a szíved dobbanása! Legyen békés, mint a hó hullása! Legyen szép, mint a gyertya ragyogása!    
 Áldott Advent  kívánok...Luna

Rónay György: Advent első vasárnapja Amikor a fák gyümölcsöt teremnek, tudhatjátok, hogy közel van a nyár. Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg korcs ágaimon más, mint a halál? Amikor jelek lepik el a mennyet, álmunkból kelni itt az óra már. De ha hozzám jössz, pedig megüzented, angyalod mégis álomban talál. Meg akartál rajtam teremni, rossz fán; Nem voltál rest naponta jönni hozzám. Ajtóm bezártam. Ágam levetett. Éjszakámból feléd fordítom orcám: boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám! Szüless meg a szívemben, Szeretet!  Kellemes hétvégét,  meghitt Advent első vasárnapot, és Karácsonyi készülődést kívánok, szeretettel: Der Alte

"Az emberi természet olyan, hogy mindennél jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasóvárogjuk azt, amit elvesztettünk, hogy sokkal kevésbé becsüljük meg azt, amink megmaradt... /Seneca/"

Nagy szeretettel gondolok rád: Isa :)

Kávét kérsz-e angyalom?
vagy ˝zsongó-búgó˝ hangomon
olvassak fel egy ősrégit
így nevetve ki az égit
ki érted jött egy hajnalon
lábbal taposva bánatom
Elvitt téged angyalom.

Két cukorral angyalom?
vagy üljünk csak a pamlagon
kutatva a másik szemét
mesét, hogy volt egy réges rég
ma beszöktél a hajnalon
tobzódott a vigadalom.
Hiányzom-e angyalom?

Rágyújtasz-e angyalom?
szenvedélyed hatalom
füstkarika felém repül
könnycseppet el is kerül
ablakból isszuk a tavaszt
szobádban meleget dagaszt
nyár, mi zokogást fakaszt


Hiányzom-e angyalom?
hisz ezer ránc lett arcomon
néni lett a kicsi lányod
ámulhatsz majd fent ha látod
kávét iszunk két cukorral
bolondozunk gomolyaggal
üldögélünk a pamlagon
a várva várt új napon
érkezem egy hajnalon.
angyalodnak angyalom.

---------------------------------------

Szép napot:Kati és Macsekok

"Mi leszel ha nagy leszel, 
kérdé tengernyi ember. 
Erre mást nem felelhetek, 
csak hogy remélem ember leszek. 

Mert számomra nem mind ember 
ki az utcákon jár s kel. 
Van ki papnak, szentnek való, 
és olyan is ki bitófára adható. 

Van ki megy a tömeg után, 
és van ki a saját útján jár. 
Páran hazugságban élnek 
és néhányan halva lépnek. 

Mégis van ki boldognak látszik. 
Az ilyen embert jó meglátni, 
mert mások öröme felvidíthat, 
de lehetsz magad, s erre vak. 

Örülhetsz ha boldog barátod, 
de letörhet helyette saját bánatod. 
Élhetsz együtt másokkal, 
s létezhetsz, hogy segíts másoknak. 

De a szót nem szaporítva ne feledd, 
a legfontosabb, hogy erre törekedj: 
ne légy rossz, gonosz, másnak teher, 
légy érző szív, s örökkön örökké ember."

Drága Margó!

Tudom, hogy rég voltam, de talán most
lesz egy kicsit több időm ide jönni...
Köszönöm szépen, hogy felajánlottad
kedvességedet, hogy meghallgatsz,
igazán jól esett és amint egy kicsit
rendeződnek a dolgok a fejemben, lehet,
hogy élek is vele!!

Kívánok nagyon kellemes napokat!!
Sok szeretettel: Rita

Reményik Sándor - Egy lélek állt...

Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."

Ölellek: Isa

Útálom a hétfőt,
mert új hét kezdete.
Imádom azt a Szellőt,
mely viharok gyermeke…

Délelőtt szokatlan csendesség
kígyózik a hosszú téren.
Egy-két kóbor lélek mendegél
rideg beton tengerében.

Kopogó, csoszogó cipőtalpak,
nyiorgó, zörgő villamos,
omladozó szürke falak,
nincs olyan, mi illatos…

A lámpák világítanak még,
de nem lehet látni mégsem.
Munkába siet a nép.
Ajj! El ne késsen!

Álmos tekintetek fürkészik
a kihalt utcákat.
Céljukat mereven keresik,
s nem találják a megoldásokat.

Ködbe burkolózik a Szürkeség,
pára-köppenyt terít magára.
Értelmét vesztett messzeség,
nem lenni határa…

Mintha festmény lenne ez,
mit Hétfő-mester festett meg.
ecsetvonása finoman kegyelmez
az árva léleknek, ki magányosan szendereg.

Majd megszűnnek a fények.
Eloszlik a ködfátyol mindenek felett.
Megindul egy perc alatt az élet.
Újabb Hétfő, s egy örök kezdet…

"Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.”

Minden jót: Kalypszo

szia
benne lennél egy banner/afi cserében?

nagyon tetszik az oldal, meg az is, amik rajta vannak:)

szóval megtisztelnél.

itt a bannerem, és előre is köszi, ha igen, ha nem.

lOra
www.twilight-saga.gportal.hu

ui: kalypszo lánya vagyok.

Végre itt van a hétvége,
kimerített ez a hét,
várva várom napok óta:
jön a szombat, aludnék.

Alig pirkad, hajnal hasad,
félálomban eszmélek:
jaj, de jó a szombat reggel,
Isten ments, hogy felkeljek!

De a cicák máshogy vélik,
szerintük ez helytelen,
hogyha én a kelő nappal
a hasamat süttetem.

Vizes nózi orromhoz ér,
elfordítom a fejem,
Haramia nem adja fel,
tappancsa a kezemen.

Honesty is akcióban,
a hátamon elterül,
dorombolás sztereóban -
minden halad remekül.

Összedolgozik a két macs,
megdagasztják vállamat,
akupunktúra szükséges,
felemelő pillanat!

Majd amikor úgy látják, hogy
nem használ itt semmi sem,
Hony cica úgy gondolja,
mosdásra van szükségem…

Próbálkozom még egy kicsit,
hátha mégis alhatnék,
de úgy tűnik: leányálom,
amiben reménykednék…

Kezdődik a kergetőzés,
útban vagyok, gondolom,
jól irányzott cicatoppok
landolnak a hátamon.

Gazdi tervez, cica végez…
sóhajtozva felkelek,
nincs mit tenni, ha a cicák
úgy döntenek: éhesek.

Morgolódom, mindeközben
felnyitom a konzervet,
úgy tűnik most, hogy a cicák
bajszuk alól nevetnek.

Visszadőlök, mostmár aztán
nincsen lelkifurdalás,
csak azért is megpróbálom,
hátha nem lesz támadás.

Félálomban még felfogok
egy-egy könnyed huppanást,
egyik jobbról, másik balról -
elfáradtak a cicák.

Nyugalom és dorombolás
közben köszönt ránk a nap,
béke honol cicák táján,
én kelek, ők alszanak…

---------------------------------------------------------------

Csoda szép napot:)

Kati és Macsekok

"Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük... A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk... nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája... Ez itt az időnk.. akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, ami nekünk adatott... és múlik, múlik... Mi a csudára várunk hát?"
A Talmud

Szeretettel:Napsi

LELKES MIKLÓS

Tölgyanyó

Az erdőszélen ott állt tölgyanyó,
makkot érlelő, makkal álmodó.
Az ágai közt hálót szőtt a pók:
ezüst fénnyel időt ragyogtatót.

Őzek lépdeltek. Párás gombaszag
áradt széthajló ág-karok alatt
és fent hangszikrák szálltak el, a nyár
kékjén átröppent egy űzött madár.

Zöld álmok között kerestem a szót,
ezüst fényben időt ragyogtatót
és lent tölgyanyó mosolygott velem,
fent másik Látszat: kékség, végtelen.

Tudtam: mint minden, látszat csak a nyár,
s életünk is, ez az űzött madár,
a látszat-ősz jön, hull majd barna makk
múltból aranyló csillagok alatt.

Bevallhatnánk, de mégis hallgatunk:
azt tudjuk csak, hogy semmit sem tudunk
és még az erdőszéli tölgyanyó
törzsében is csak látszat, hallgató.

Írtam a verset, kerestem a Szót,
látszatok mögé elrejtett Valót,
de minden útnak sötét vége lett:
maradt a kérdés, nem jött felelet.

Bár távol vagy most erdőszéli táj,
volt-csillagok kigyúlt könnycseppje fáj,
s félek, hogy nincs is léten túli szó:
ezüst fénnyel Időt ragyogtató.

----------------------------------------------------------------------

Kellemes napot :)

Kati és Macsekok

Vass Albert..