Szia Drága Margó!

Fogadd szeretettel,ma írt versem,
Amelyet Napsinak írtam az új oldala
Születése tiszteletére.
Gyönyörű szép pihentető hétvégét kivánok,
Majd csodaszép hetet.



Barátom.

Arra ébredek,nem látom a fényt,
csak imitt-amott a ködfátyolon néha-néha
átosonó milliónyi soványka cérnavékony
sugárszerű pislákoló lényt.

Körülöttem sötétszürke minden,
könnyezik az égbolt,
szomorú a Barátom,
hisz alig tudja beragyogni árnyékom.

Sötét testével beborítja
Kire annyira vágyom,hogy
beragyogja s elvegye szememtől a
ködfágyolt.

Tobzódnak egyre jobban,
hiszik besötítíthetik napom
Ha elrejtik a Barátom,az
Örökké ragyogó Napot.

Szeretettel ölellek,
Kéklaguna.

Bemutatkozunk és kellemes hétvégét kivánunk.

Drága Margó!

Csodás napokat és heteket kívánok sok-sok szeretetben!

Puszillak   sokszor és szeretettel gondolok rád: ReNcSy

"... a szerelem olyan, mint a fa:
magától növekszik,
mély gyökeret ereszt egész valónkba,
és gyakran tovább zöldül a szív romjain."

"Az olyan parányi teremtményeknek,
amilyenek mi vagyunk,
a mérhetetlen teret
csak a szeretet teszi elviselhetővé."

"Semmi sem rendezettebb, mint az,
amit a szeretet rendez el, és
semmi sem szabadabb, mint
amit a szeretet köt össze."

Szeretettel gondol rád: Rosy

www.goldrosa.try.hu

Drága Barátném!

Nagyon kellemes hétvégét kívánok, és sok-sok puszit küldök:Isa:)

Ha kimondhatnám mit még nem mondtam,
most elképzelem,
s halkan suttogva utánad küldöm.

Utánad.

Túl a világon,
Túl talán az életen,
ezer nagy hegyen át, a mély tenger felett, kéklo ég alatt...
...Valahova messzire...
Oda, ahol a kiáltott szó elnyugszik, mint fáradt madár,
s arról álmodik:
Vannak végtelenbe kiáltott örök szavak.

Vidám pénteki napot:):)

Kati és Macsekok

Szia Drága.Szép álmokat kívánok neked.Kicsit beteg vagyok,két nap feküdtem.Neharagudj nem jelentkeztem.Puszikálak.Luna

Csütörtöki vidító!

Puszillak : semilin

Szép őszi napokat kíván: Mado

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

Kati és Macsekok

Drága Margó! Nagyon szép estét kívánok, sok-sok örömmel! Szeretettel ölellek: anci46

"Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek. "

Szeretettel: semilin

Új menüpont oldalamon: Kabaré
Letölthető régi rádiókabarék, jó szórakozást!

Lépéseim hangját elnyeli az avar…
Csend van körülöttem, semmi nem zavar.
Sűrű erdőben, a ritkult lombok alatt,
az őszi szél sárgult leveleket hullat.

Egyre vastagabb lesz a levéltakaró,
rozsdásbarna színével, szemet nyugtató.
Még vannak virágok, nézegetem őket.
Mily csodás világot alkot a természet.
Törékeny a szirmuk, vékony, mint a hártya,
a szél fuvallata, meghajtja, tépázza.

Még sincs sérülése, már újra díszeleg,
egyenes szárán, egy kicsit még remeg…
Ágak között benéz a bágyadt nap fénye,
aranyköddel veszi körül, ő az erdő éke.
Csak csodálom, s gyönyörködöm benne,
nem szedek virágot, neki itt a helye...

Drága  Margó
Kívánok csodás, napsütéses hetet,
remélem sokáig tar még az indián nyár
 Baráti puszim küldöm. Zsóka